A tiszafa minden része mérgező hatású, kivéve a piros édeskés magköpenyt. Még az időszámítás előtt 2000-ből származik Theophrasztosz azon megállapítása, hogy a lovak (egypatájúak) számára mérgezők a tiszafa hajtásai, bogyói. Ezzel szemben a kérődző állatok nyugodtan fogyaszthatják. Ez nem igaz. Valójában a taxin tartalmú tűlevelek és kéreg fogyasztása minden állatra nézve mérgező: a halálos dózis embernél 1g/kg testsúly, lónál 2g, marhánál 10g, üregi nyúlnál 20g, stb. Gyermekjátszóterekre, óvodák, iskolák kertjébe nem javasolható a tiszafa telepítése, amely piros „bogyói” (áltermés) és sötétzöld levelei miatt díszfaként sok parkban, kertben megtalálható.
A taxol felfedezése óta sikeresen fejlesztettek gyógyszereket mellrák és petevezetékrák kezelésére, ami a tiszafa egy új, fontos alkalmazási területét tárja fel.
A tiszafafélék családjának nyolc faja ismert, amelyek mindegyike az északi féltekén ismert és nagyon hasonlítanak egymásra.
- 1962-ben Arthur Barclay az oregoni tiszafa (Taxus brevifolia) mintáit küldi el a National Cancer Institutenak, ahol a kéreg kivonata tumorellenes szernek bizonyult.
- 1967-ben Mansukh C. Wani és Monroe E. Wall izolálta a taxolt és feltárta a szerkezetét. Igaz nehéz feladat volt, mert 12 kg növényi nyersanyagból 0,5 kg taxolt sikerült kivonnni. Meghíusulni látszott a remény, mivel nehéz és kis produktivitású volt az eljárás és az oregoni tiszafa lassú növése miatt nem hatékony az anyag kinyerése. Egy 100 éves fából 0,3 g taxol nyerhető ki, ami egy kezelésre sem elegendő.
- 1979-ben Susan B. Horwitz és munkatársai rájöttek, hogy a taxol a mikrotubulusok lebomlását akadályozza meg. Eredményként a mitózisgátlás révén az egészségesnél gyorsabban szaporodó rákos sejtek térnyerése visszaszorul. A taxon a sejten belüli szabad és depolimerizált tubulin fehérjék (melyek polimerizációval mikrotubulusokat alkotnak)egyensúlyi állapotát tolják el a mikrotubulusok mennyiségi növelésével.
- 1986-ban kimutattán, hogy a szer hatásos az ovariumcarcinoma kezelésében. Az 1980-as évek végén, az Európában őshonos közönséges tiszafa (Taxus baccata) egyik tartalomanyagának kémiai módosításával, félszintézissel sikerült előállítani a taxolt. A félszintézis alapanyaga a növény levelében van.
- 1994-ben elkészült a paclitaxel néven regisztrált hatóanyag totálszintézise, majd 2001-ben sikerült sejtkultúrában is előállítani.
A taxol alkalmazását ovariumcarcinomán kívül antraciklin-rezisztens mellrák kezelésére is javasolják.
Csupor, D. 2004. A tiszafa és a taxol: egy növényi eredetű rákgyógyszer sikertörténete. Filoterápia, Családorvosi fórum, vol 4: 72-73
a. A taxol (paclitaxol) szerkezeti képlete:
Igen, van. pl.:
Sodalis glossinidius str. 'morsitans' 47%
Lactobacillus crispatus 27%
Desulfovibrio salexigens 36%
d. Van tubulinhoz hasonló fehérje a baktériumokban?
Igen, van. pl.:
tubulin/FtsZ GTPase
propanediol utilization kinase PduX
oxidoreductase FAD/NAD(P)-binding domain protein
putative UDP-glucose dehydrogenase
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu